A bejgli egy hagyományos magyar sütemény, amely általában karácsonykor készül és fogyasztásra kerül. A bejgli két hosszúkás tekercsből áll, amelyek töltelékkel vannak megtöltve, általában dióval vagy mákkal. A bejgli története a 19. századra nyúlik vissza, és eredetileg Bécsből, az osztrák-magyar monarchia idejéből származik. A süteményt eredetileg bejgli helyett 'beigel' néven ismerték, ami az osztrák 'beugel' szóból ered. A bejgli eredeti változatában a töltelék dióból vagy mákból, cukorból és fűszerekből állt. A bejgli készítése meglehetősen időigényes folyamat. Először a tészta készül, amelyhez lisztet, vajat vagy margarint, tojást, cukrot, élesztőt és sót használnak. A tésztát meg kell dagasztani, majd pihentetni kell, hogy megkeljen és könnyebb legyen vele dolgozni. A töltelék elkészítéséhez a diót vagy mákot őrlik és cukorral, fűszerekkel (például vaníliával vagy fahéjjal) keverik össze. A tölteléket hagyományosan mézzel vagy lekvárral is meg lehet édesíteni. A tészta két részre osztva, kinyújtják, majd a töltelékkel megtöltik. A tekercseket összecsavarják, majd a sütőlapra helyezik, és tojással vagy tejjel megkenik a tésztát. A bejglit előmelegített sütőben sütik, amíg a tészta szép aranybarna lesz. Miután megsült, hagyják kihűlni, majd szeletelve tálalják. A bejgli hagyományosan karácsonyi süteménynek számít Magyarországon. Az emberek gyakran saját házilag készítik el, és családi vagy baráti összejöveteleken fogyasztják. A bejgli a magyar karácsonyi asztal egyik fő attrakciója, és számos családnál elengedhetetlen része a karácsonyi ünnepkörnek.