A rizottó egy olasz rizsétel, amelynek alapja a húsleves. A rizst addig főzik a húslevesben, amíg krémes állagot nem ér el. A húsleves lehet húsból, halból vagy zöldségből készült. A rizottóhoz hozzáadnak vajat, hagymát, fehérbort és parmezán sajtot. Ez az egyik legelterjedtebb rizsfőzési mód Olaszországban. A sáfrányt eredetileg ízesítésre használták, és az étel jellegzetes sárga színét adja. Olaszországban a rizottót általában főétel előtt szolgálják fel, bár az alla milanese rizottót gyakran ossobuco alla milanese-vel együtt fogyasztják főételként. A rizs termesztése Dél-Olaszországban kezdődött a 14. században, majd később elterjedt a Milánói régióba is. Egy legenda szerint a Milánói Dóm üvegfúvó tanítványa találta ki a rizottót, amikor sáfrányt adott egy rizses ételhez egy esküvőn. Az első rizottórecept azonosíthatóan 1809-ből származik, amikor pirított rizst, kolbászt, csontvelőt, hagymát és húslevest adtak a sáfrányhoz. Giovanni Vialardi szakács 1854-es 'Trattato di cucina' című könyvében szerepel egy rizottó nevű étel receptje. Azonban még mindig kérdéses, hogy pontosan ki találta fel a rizottót Milánóban. A mai rizottóhoz használt rizsfajtákat a 20. században nemesítették.