A slambuc egy szalonnával ízesített pásztorétel, amely tésztából és krumpliból készül. Bográcsban főzik, és kizárólag bográcsban készítve nevezhető slambucnak. A slambuc eredetileg a hajdú-bihari tájhoz kapcsolódik, valószínűleg először a Hortobágyon készítették. Emellett más helyeken is ismerik és készítik az országban, mint például Hajdúszoboszlón, Hajdúböszörményben, Derecskén, Konyáron, Sárrétudvariban, Létán, Komádiban, Pocsajban stb. A slambuc elkészítésekor a pásztorok régi, 32 lapos magyar kártya lapjait használták a tésztának forgatásához. Az étel főzése közben, amikor felszuszogott, egy kártyalapot raktak rá, majd újra megforgatták. A lapok száma meghatározta a szükséges forgatások számát az étel elkészítéséhez. Fontos megjegyezni, hogy a slambuc nem azonos a krumplis tésztával, amit más néven 'grenadiermarsch'-nak ismernek néhány helyen, kicsit nyugatabbra. A slambucnak számos más elnevezése is ismert, mint például öreglebbencs, öhöm, öhön, handabakáré, galaburgyi, galabugyri, betyáros, topogó, tanyai levetlen, tésztakása, cserászka.