A forralt bor egy melegítő ital, amely a hideg téli hónapokban népszerű a közép- és kelet-európai országokban. A forralt bor készítésekor vörösborot melegítenek fel különböző fűszerekkel és gyümölcsökkel, hogy gazdag ízű és aromás italt hozzanak létre. A forralt bor eredete egészen az ókorig nyúlik vissza. Az ókori Rómában már ismerték a melegített bor italát, amelyet 'mulsum' néven ismertek. Az ital alapvetően meleg vörösborból és mézből készült, amelyhez fűszerek és gyógynövények is hozzáadódtak. A mulsumot gyógyító tulajdonságokkal ruházták fel, és gyakran fogyasztották hideg időben. A forralt bor további népszerűsége a középkorban terjedt el, különösen a Németalföldön és Skandináviában. Az ital jelentősége az ünnepi időszakokban, mint például a karácsony vagy a téli vásárok idején nőtt meg. A forralt bor hozzájárult a kényelmes és meleg hangulathoz, és a hidegben való megvédéshez. A forralt bor receptje az évszázadok során alakult és változott. Az alapvető hozzávaló a vörösbor, amelyet melegítőedényben vagy serpenyőben lassan melegítenek. Hozzáadnak különböző fűszereket, mint például fahéj, szegfűszeg, szerecsendió és gyömbér, amelyek gazdag és fűszeres ízt kölcsönöznek az italnak. Néhány változatban mézet, cukrot vagy narancsot is adnak hozzá a édesítés vagy az ízek gazdagítása céljából. A forralt bor sok országban és régióban sajátos nevekkel is ismert. Néhány példa erre a német 'Glühwein', a svéd 'Glögg', a magyar 'forralt bor' és az angol 'mulled wine'.Ma a forralt bor népszerű ital maradt, különösen a téli ünnepek idején. Többnyire a karácsonyi vásárokon, téli rendezvényeken és otthoni összejöveteleken fogyasztják. A forralt bor melegítő hatása és kellemes íze miatt sokak számára kellemes módja a hideg időben való felmelegedésnek és ünnepi hangulatnak.