A csicseriborsó (Cicer arietinum) egy hüvelyes növény, amelyet a konyhában a magjaiért használnak. A csicseriborsó története több ezer évre nyúlik vissza és eredetileg a Közel-Keleten, a Fertő-tó környékén és Észak-Afrikában terem vadon. A csicseriborsó már az ókori civilizációkban is jelentős szerepet játszott az étrendben. Az egyiptomiak és a rómaiak is termesztették és fogyasztották. A csicseriborsó magjai táplálóak, gazdagok fehérjében, rostokban, ásványi anyagokban és vitaminokban, ezért a régi időkben fontos táplálékforrást jelentettek. A Közel-Keleten és Észak-Afrikában a csicseriborsóból készült ételek régóta részei a hagyományos konyhának. Az egyik legismertebb példa a hummus, amelyet csicseriborsó, tahini (szezámmagkrém), olívaolaj, fokhagyma és citromlé hozzáadásával készítenek. A csicseriborsó Európába való elterjedése a kereskedelmi útvonalak és a kolonizáció következtében történt. A középkorban a csicseriborsót az arab és a perzsa konyha hatására kezdték el fogyasztani a mediterrán régióban és az európai országokban. A csicseriborsó sokoldalúan felhasználható. Sok országban levesekben, salátákban, köretekben és főételekben használják. A legismertebb csicseriborsó-alapú étel talán a csicseriborsófasírt, amelyet a csicseriborsó felaprított formájából, fűszerekből és más összetevőkből készítenek. A csicseriborsó termesztése és fogyasztása világszerte elterjedt, és a vegetáriánus és vegán étrendekben is népszerű. A csicseriborsó gazdag tápanyagokban, ízletes és könnyen elérhető alapanyag, ami hozzájárul népszerűségéhez.